Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. (Zsid 11,8-10)
1Móz 12. fejezetétől szinte az egész könyv Ábrahámról és utódairól szól, érdemes elolvasni.
Hogyan tudott Ábrahám győzedelmeskedni, megállni a hitben, miért soroljuk a hit hősei közé?
Isten elhívta, kihívta őt abból a városból, amelyben addig vagyonos, tekintélyes emberként élt, Ábrahám pedig hit által engedelmeskedett Isten hívásának.
Amikor Isten elhív, akkor mindig kihív valahonnan („Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” – mondja az Úr angyala Illésnek az 1Kir 19,7-ben). Mi emberek kényelmesek vagyunk. Mindenkinek van egy komfortzónája, amit nem szívesen ad fel.Isten mást akar kezdeni velünk, használni akar bennünket.
Amikor engedelmeskedünk a hívásnak, ahonnan kimegyünk, azt ott kell hagyni. Istent nem lehet fél szívvel követni. „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62). Ezért nem volt alkalmas a gazdag ifjú sem. Jézus nem megy utána, ráhagyja a döntést. Mi is szabad akaratunkból dönthetünk, de tudnunk kell, hogy minden döntésünknek következménye van, azt vállalnunk és viselnünk kell, akár jó, akár rossz.
Jézus nem alkudozik. Nekünk sem kell. A saját életünkben sem kell. Ábrahám sem alkudozott, hanem mindent hátrahagyva ment és sátrakban lakott. Azt mondja a Biblia: „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Krisztus követése nem megy áldozatok nélkül.
Tudomásul kell vennünk, hogy ezen a világon, itt a földi, látható világon minden elmúlik; egészség, betegség, gazdagság, szegénység, öröm, bánat, minden. Egyetlen dolog örökkévaló: az élő Isten.
Ábrahám életében is csak egy dolog volt biztos; Isten ígérete. Nekünk sincs más. Ábrahám hitt a mindenható Isten ígéretében. Te rá mered-e bízni magad?
Isten terve akkor is működik, ha az én életemben még nem teljesedik be, ha én már nem látom meg. Az élő Istennek egy perc annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy perc. Amit Isten elkezdett az én életemen keresztül, azt nem biztos, hogy rajtam keresztül kívánja befejezni. Más a vető és más az arató – mondja az ige (Jn 4,37). Hiszed-e?
Ábrahám életében is volt tévedés, kétségeskedés, elesés, ennek ellenére a hit hősei között van. Miért?
Azt mondja az ige, ha megbánjuk a bűneinket, akkor Isten a hibáinkat, bűneinket hajlandó elfelejteni. Nem az számít, hogy hányszor hibáztam, nem az számít, hogy honnan jöttem, az számít, hogy Isten hív, és hajlandó vagyok-e, akarok-e válaszolni, hajlandó vagyok-e minden mást hátrahagyni. Kész vagy-e, képes vagy-e erre? Mennyit ér meg neked a mennyeknek országa?
Ábrahám hajlandó volt elindulni, kitartani. 25 éven keresztül várta Isten ígéretének beteljesülését. Mi készek vagyunk-e várni erre?
Isten, aki elhívott, elindított, megtart bennünket, folyamatosan velünk van, és ha a mindenható Isten velünk van, akkor mi gondunk lehetne?
Az élő Isten mindenre gondol az övéivel kapcsolatban (lásd: pusztai vándorlás). A kérdés az, hogy Rá merjük-e bízni magunkat, el akarunk-e indulni Vele? Mit veszíthetsz? A láncaidon, a nyomorúságon kívül az égvilágon semmit.
Isten szeretné levenni a láncaidat, hogy szabad legyél. Kész vagy-e az utazásra? Ha igen, akkor indulj el Vele! Ámen!