Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. (Zsid 11,11-16)
Ábrahám és Sára egy idő után emberi megoldást keresett (lásd 1Móz 16. rész). Rengeteg szenvedéstől kímélték volna meg saját magukat és másokat is, ha enélkül várták volna meg Isten ígéretének beteljesülését.
Miben voltak tényleg Istenéi?
Ábrahám, Istennek engedelmeskedve indult el, hagyott hátra mindent. Nem mindegy, hogy miért és hová lépünk ki a komfortzónánkból. Ábrahám, tévedései mellett is mindig Isten vezetésére hallgatott. Tudta, hogy amiben van, az ideig való, lehet, hogy ő meg sem látja a végét, de akkor is kitartott Isten mellett. Neki Isten volt az első, semmi máshoz nem ragaszkodott.
Ábrahám tudta, hogy amije van, még sem az övé, mindene Istentől való. Tudta, hogyha mindene elvész is, tud az Isten jobbat adni, de ha nem tenné, azt is elfogadja Tőle. Ábrahám el tudta engedni a gazdagabb legelőt, a szebb várost, a szebb jövőt, mert tudta, hogy amit Isten neki készített, az még mindig jobb. Istenhez ragaszkodom vagy dolgokhoz, személyekhez?
Isten, az anyagi dolgokat arra használja, hogy vigyenek tovább, de nem mindegy, hogy merre.
Sokszor azt gondoljuk, hogy a bűneink csak ránk tartoznak, pedig minden tettünk, szavunk hatással van a környezetünkben élő emberek életére, sőt azok utódainak életére is (Izmael utódai a mai muzulmánok). Mások életéért is felelősek vagyunk.
Ábrahám nem látta meg az ígéret földjét, de a zsidók igen. Később Isten úgy döntött, hogy elvette ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt a választott néptől, terméketlen pusztasággá vált. Isten áldása és ígérete nélkül minden semmivé tud válni. Hiszed-e, hogy Isten képes romhalmazból is életet teremteni? A saját életem is akkor fog rendbe jönni, ha el tudom hinni Istennek, hogy Ő képes erre.
A keresztyén ember alapvető dilemmája mindig az, hogy ebben a földi világban van, de nem e világ szerint él. Ebben a világban létezik, de az örökkévalóságra függeszti a tekintetét. A kérdés csak az, hogy tényleg felfelé nézünk-e vagy időnként a lábunk elé, és megyünk a saját fejünk után?
Isten szembesít a hibáinkkal, hogy jó útra tereljen. Erre lehetőség az úrvacsora is.
Isten teljes odaszánást vár. Nem lehet kétfelé sántikálni. Isten arra kér, hogy ne fordulj vissza. Ő tudja, hogy hová visz és miért. Vegyük komolyan, amikor azt mondjuk; legyen meg a Te akaratod! Merjük elhinni, hogy Isten tud és akar jobbat adni, de ha nem tenné is, akkor is az, hogy Ő ott van, velünk van, az bőven elég.
Nem számít, hogy honnan jöttél, milyen fizikai állapotban vagy, hány éves vagy, nem számít, hogy mit csináltál eddig, Isten szabadító ereje élő és ható. Ábrahám több, mint százéves volt, amikor még használni akarta Isten, Sámuelt pedig már 5-6 évesen használni akarta.
Istennek az számít, komolyan veszed-e, hogy Ő elhív, hogy szól? Ha igen, csak egy dolgot szabad teljes hittel mondani: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!” (Sám 3,9).
Ha Rá merem bízni magam, akkor azt veszem észre, hogy Isten tényleg vezet, megnyílnak olyan távlatok és olyan kapuk, amiket el sem képzeltem, és lehet, hogy nem az én életemben látom meg a csodákat, de Isten mindenhatóságába belefér a több generáció utáni áldás. Rá mered-e bízni magad?
Bízzuk rá magunkat teljesen Istenre, úgy ahogy azt Ábrahám tette! Ámen!