Hit által áldotta meg Izsák is a jövőre nézve Jákóbot és Ézsaut. Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett temetése felől. (Zsid 11,20-22)
Ábrahám fiának Izsáknak két gyermeke született: Ézsau és Jákób. Jákób született pár perccel később (ikrek voltak), Egy prófécia már előre így szólt róluk; a nagyobb szolgál a kisebbnek.
Ézsau egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Később Jákób úgy áll az idős, már rosszul látó Izsák elé, hogy Ézsaunak adja ki magát, így ő kapja az elsőszülöttségi áldást is. Jákób elmenekül. Később visszatér, de már, mint Izráel, aki harcolt Istennel és győzött. A névváltások a Bibliában mindig azt jelentik, hogy az illető élete megváltozott.
Jákób legkisebb fia volt József, aki által az egész család Egyiptomba került. Az ő fiai Efraim és Manassé, akiket Jákób keresztbe tett kézzel áld meg. József megígérteti a testvéreivel, hogy amikor kimennek Egyiptomból, az ő holttestét is magukkal viszik Kánaán földjére.
A történetekből láthatjuk, hogy Istennek a kicsi is számít. Megáldja a nagyokat is, de az elsők mindig a kicsinyek, a kitaszítottak, az elesettek. A legnagyobb áldás az életünkben, hogy az élő Isten jelen van benne.
Mit adunk tovább, mit tudunk továbbadni ebből a gyermekeinknek, az unokáinknak? A hit nem, de a példa és az ismeret átadható.
Izsák nem vonta vissza az áldást, amikor kiderült a csalás, mert látta benne Isten akaratát. Mi elfogadjuk-e, hogy a csalódásaink is hordozhatják Isten akaratát?
József történetét végigkíséri egy mondat a Bibliában; „de az Úr Józseffel volt”. Vegyük észre, hogy Isten áldása, akarata, gondviselése a mélységekbe is belevihet, de ott is velünk van, és „ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)!
Ha erre tekintünk, akkor a legnagyobb mélységekben, a legnagyobb nehézségekben is ki tudunk tartani, az ártatlanul megvádoltságot is be tudjuk vállalni, és nem az önérzetünk háborog, hanem tudjuk, hogy hová kell letenni mindezt.
Isten szeretete, kegyelme, jelenléte generációkon átível, és az örökkévalóságig tart. Így lehet imádkozni nem csak a családunkért, a nemzetünkért, de az egész világért. Nem csak ezen a világon tapasztaljuk meg az élő Isten szeretetét, hanem majd odaát, az örökkévalóságban is. Nekünk az örökkévalóságban, az utódainknak meg majd itt, e földi világban, az Isten jelen van.Tudunk-e így a jövőre nézni?
Az itt és most helyett az örökkévalóságra, Isten ígéreteire tekints! Ámen!