Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Mk 10,13-16)
Kérdések:
- Hogyan viszonyul az Úr Jézus Krisztus a gyermekekhez? Szereti-e a gyermekeket? Szereti-e, ha bennünk is ilyen gyermeki lelkület van? Mi az a gyermeki hozzáállásban, amit Jézus olyan nagyra értékel?
Válaszok:
- Szereti őket, legyünk mi is ilyenek. A gyermek őszinte, bízik, elfogadja, hogy ő kicsi, felnéz ránk, tiszta, ártatlan, nyitva van a szíve, hasonlítani akar ránk (ezért is nagyon fontos a jó példa). Ilyeneké az Isten országa, így kell nekünk is Isten országa felé haladni, Isten országát fogadni.
A gazdag ifjú
Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok! A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. (Mk 10,17-27)
Kérdések:
- Hogyan látja Jézust ez a gazdag ifjú? Jézus hogyan látja őt? Tetszik-e Jézusnak ez az ember? Vajon bejutott-e ez az ifjú a mennyek országába?
Válaszok:
- Ő már ismeri az írásokat, be is tartja a parancsolatokat. Csupán a gazdagsága nem volna baj, hiszen ez akár abból is származhatott, hogy az Úr megáldotta a munkáit és gyümölcsözőbbé tette másokénál, esetleg beleszületett a gazdagságba, örökölte azt, nem feltétlenül szerezte harácsolással.
Először szét kellett volna osztania a gazdagságát, akkor lett volna kincse a mennyben és követhette volna Jézust. Erre viszont nem volt hajlandó, képtelen volt az elengedésre.
Az Úr Jézus megkedvelte ezt az embert, befogadná a tanítványok közé is. Ilyet az írástudókról, a farizeusokról nem olvashatunk.
Ez az ifjú végül talán bejutott a mennyek országába, talán nem, nem tudhatjuk. Erről nem ír a Biblia, de itt és most meghátrált.
A tanítványok jutalma
Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első. (Mk 10,28-31)
Kérdések:
- Bejutnak-e a tanítványok a mennyek országába? Be lehet-e tartani mindent Isten igéiből, akár csak a Tízparancsolatot is maradéktalanul?
- A gyermekek, az ifjú, a tanítványok gazdagok voltak vagy szegények? Jézus gazdag volt vagy szegény? Mi gazdagok vagyunk vagy szegények? Mi van bennünk belül? Mivel és hogyan akar bennünket meggazdagítani az Úr? Hogyan kell önmagunkat szétosztani?
Válaszok:
- A tanítványok a gazdag ifjúhoz viszonyítják önmagukat. Jézus látja az elbizonytalanodásukat és meg akarja erősíteni őket a továbbhaladásra a felsorolt ígéretekkel.
Nem tudjuk maradéktalanul betartani a parancsolatokat úgy, ahogyan azok Jézus életében megjelennek. „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.” (Ézs 64,5)
Még a prófétákban is hibádzott valami. Bennünk ugyanígy hibádzik. Az igazi tükör, amiben valóságosan láthatjuk magunkat és azt, amire valóban szükségünk van, az Isten igéje, és ilyen értelemben az Úr Jézus Krisztus.
- A gyermekeknek nincs semmijük, rá vannak utalva a felnőttekre. A gazdag ifjúról tudjuk, hogy gazdag volt, de belül valami mégis hibádzott. A tanítványok nem láttak szükséget, de nem is voltak anyagi javakban gazdagok. Mégis gazdagok voltak, mert ott lehettek Jézus közelében. Jézus földi értelemben nagyon szegény volt, de az Atya akarata szerint járt.
- A gazdagság másik vetülete, hogy belül az ember gazdag vagy szegény. A kulcs; az Úr Jézus személye. Az Ő közelségében látszódik, hogy mit ér a földi kincs, a földi gazdagság. Nem akarja elvenni tőlünk azokat a dolgokat, amik kedvesek nekünk, de az kérdés, hogy mi hogyan kötődünk ezekhez. Viszi-e a szívünket az, amink van, vagy nem?
Mi az, amihez jobban kötődünk, mint Jézushoz? El tudjuk-e engedni, ha Jézus kéri tőlünk?
Képzeljük el, mi lett volna, ha a gazdag ifjú eladta volna a vagyonát örömmel, békességben? Ha követhette volna Jézust és megláthatta volna az igazi gazdagságot?
Sokszor szomorúan megyünk el Jézustól, amikor nem azt kéri, amit mi szívesen adnánk. Legyen példa előttünk az özvegyasszony, aki a két fillérével a legkevesebbet, Jézus szerint mégis a legtöbbet adta! Ez volt mindene, Jézusnak mégis szívesen odaadta. Az őszinteség, a hit és az ahhoz kapcsolódó élet jelenik meg az ilyen ember szívében.
Jézus szegénnyé lett értünk. Mi az Ő szegénységéből lettünk gazdagok – mondja Pál apostol. Ez nem jelent gondok nélküliséget. A mélységben rájöhetünk, hogy nem csak gyötrődnünk lehet, hanem imádkoznunk kell.
Látnunk kell, hogy mi gazdagok vagyunk és tartozunk azzal mások felé, hogy ebből a gazdagságból nekik is adjunk. Amikor valamit el tudunk engedni, felszabadulunk valami másra (pl. bizonyságtételre).
Nézzük meg, mi az, amihez jobban ragaszkodunk, mint Jézushoz? Miért? Hogyan kéri el ezt tőlünk az Úr Jézus?
Az Úr Jézusnak az a célja, hogy mi eljussunk oda, ahol Ő van. Önmagunktól teljességgel lehetetlen bejutnunk Isten országába, mert oda nem juthat be semmi tisztátalan. Mégis, az Úr Jézus Krisztus miatt, Ővele a szívünkben bejuthatunk. Adja Isten, hogy úgy legyen! Ámen!