Amikor Isten cselekszik, az ember első reakciója a félelem. Rá kell döbbennünk, hogy Isten cselekszik olyan dolgokat, melyeket el sem tudunk képzelni, amilyenekről nem is álmodtunk, melyekre sem rálátásunk, sem befolyásunk nincs. Isten működik, csodákat tesz. Ezt sokan észreveszik, elismerik, de hogyan tovább?
Kánaán földjén éhínség volt, Jákób elküldte fiait élelemért Egyiptomba. Isten áldása nélkül nincs termés. Isten a tehetetlen embert ki akarja lökni abból a helyzetből, amelyben van; kifelé a komfortzónádból! Ezt élték át József testvérei is.Mélyen elásták magukban József ellen elkövetett bűnüket, úgy éltek, mintha minden rendben lett volna. Isten ebből a helyzetből akarta kibillenteni őket.
Minden embernek van egy komfortzónája, amelyben nagyon jól el tud lenni. Amikor az élő Isten elkezdi mozgatni az életünket mindenféle bajokkal, gondokkal, rá kell döbbennünk, hogy belehalunk, ha nem mozdulunk ki ebből a helyzetből. Ébredj fel, ha Isten szól!
Jákób nem engedi el a legkisebb fiát; Benjámint. József elvesztését próbálja ezzel kompenzálni. Nem biztos, hogy jó, amikor ilyen féltve óvunk valakit. Isten azt mondja, hogy el kell engedni a gyermekeinket. Az igazi szeretetkapcsolatban tiszteletben tartjuk egymás döntéseit.
A testvérek eljutnak Egyiptomba. Nem ismerik fel Józsefet. Azt gondolják, hogy József meghalt, ugyanúgy, mint ahogyan az asszonyok is azt gondolják, mikor Jézus sírjához mennek, hogy Jézus meghalt. „Mit keresitek a holtak közt az élőt?” – kérdezi tőlük az angyal.
Sokszor nem ismerjük fel Isten munkáját, jelenlétét (akárcsak az emmausi tanítványok), mert el sem tudjuk képzelni, hogy Istennek ott is van hatalma, ahol mi nem gondolnánk.
József életében beteljesednek Isten ígéretei. Felismerte testvéreit, egymás közötti beszédjüket hallva sírva is fakad, de próba elé állítja őket, mert tudni és látni akarja, hogy változott-e valami.
Amikor Isten nehéz kérdések elé állít, visszaküld egy helyre, megforgatja az életünket, akkor ezt nagyon sokszor azért teszi, hogy kipróbáljon bennünket.
Az emberi lélek olyan, mint egy aknamező – mondta egyszer valaki. Teli van régi sérelmekkel, bűnökkel, bajokkal. Ezekre nem lehet építkezni. Isten arra bíztat, hogy ezeket szépen sorban tegyük rendbe, tegyük helyre. A múltat nem elég sajnálni, jóvá kell tenni.
Amikor József visszaküldi testvéreit Benjáminért, ők nem tiltakoznak. Kaptak élelmet és nem került nekik semmibe. Ez az, amikor Isten cselekszik: imádkozom, még nem is hiszem igazán, hogy Isten meghallgat, egyszer csak csodálkozom, hogy válaszol, és nem kerül semmibe.Ez az ingyen kegyelem. Jézus azért áldozta fel magát, hogy nekünk életünk legyen és bővölködjünk.
Mi csak megsebezni tudjuk magunkat és egymást is. Isten megsebez, de be is kötöz. József abban is Jézus előképe, hogy elmennek hozzá a testvérei kenyérért, kapnak a túléléshez mindent, és nem kerül semmibe.
Nekünk sem kerül semmibe. Ezt jó lenne észrevennünk akkor is, mikor megpróbálunk a saját erőnkből hozzátenni mindehhez (majd én megmutatom, milyen a jó kersztyén, majd én megmondom, hogyan kell viselkedni stb.).Isten azt mondja, hogy amikor Ő cselekszik, akkor mindenki más hallgasson el.
Gondolkodjunk el rajta, mit cselekedett velünk az Isten! Honnan hozott ki és mennyi mindent kell még helyre tennünk? Ebben nem hagy bennünket magunkra. Jézus azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan” (Mt 11,28), majd én segítek rendet rakni.
Ez a mi reménységünk; akármilyen ínséges időket élhetünk, az élő Isten azt mondta, hogy nem hagy minket magunkra. Lehet, hogy mi gonoszat gondolunk, gonoszat tervezünk, mindenféle tévúton járunk, de Isten jóra gondolja mindezt fordítani. Ámen!