Ne sajnáljátok a holmitokat, mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek! Így küldte el testvéreit…: Ne civakodjatok az úton! (20.24. vers)
Ha Isten cselekszik, még az ellenségek is kibékülhetnek, egymás jóakaróivá válhatnak. Ma is történnek ilyen csodák. Ha az ember valóban Istenre bízza az életét, akkor Isten át tudja vezetni azokon a helyzeteken is, amikor ő maga még nem tudja, mi lesz a vége, de szeretne valamit tenni a környezetéért. Istennek már megvannak azok a tervei, amikre mi nem is gondoltunk. Isten mindig előttünk jár, és a kerülő utak is az általa kijelölt célhoz visznek.
József testvérei útban Egyiptomba, új élet lehetőségét kapják meg. A költözés mindig egy óriási probléma; mi az, ami kell, mi az, ami nem kell, mi az, ami marad, mi az, ami szemét, mi az, amit valakinek oda kellene adni. Azt mondja az ige: ne gondoljatok sajnálkozva arra, ami ott marad, mert valami jobbat kaptok.
Az emberek egy része mindig a múltban él, mert ragaszkodik a múlthoz, az elmaradt dolgokhoz. Ne sajnáljuk, ami mögöttünk marad, Isten jobbat ad! Nem véletlenül mondja Jézus, hogy „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják (Mt 6,19). Azt mondja Pál apostol, hogy nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük (Zsid 13,14).
Ha komolyan vesszük, hogy ebben a földi létben egyszer minden elmúlik, akkor tudjuk a dolgokat (jót is, rosszat is) valóságosan értékelni, akkor tudjuk, hogy múltunk, jelenünk, jövőnk az élő Isten kezében van. Nem a körülményeink határoznak meg bennünket. Hagyni kell, hogy az élő Isten formáljon.
Az eljövendőt keressük, amit Isten már elkészített!Tanuljuk meg az elengedést, fogadjuk el, hogy nem mi irányítunk! Tud az Isten nekünk többet adni azoknál a dolgoknál, amik kicsúsztak a kezünkből. Elhisszük-e?
„Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” – írja Pál apostol (Fil 3,13-14). Kárnak és szemétnek ítél mindent a Krisztusért, aki minden másnál értékesebb (8. vers).
Ne bánd, ami hátramarad! Dobd ki a szemetet az életedből! Nem számít sem a rangunk, sem amit elértünk, sem amit mások gondolnak rólunk vagy amit mi gondolunk magunkról. Csak az számít, hogy Isten valami többet, valami jobbat szánt nekünk. Jézus azt mondja: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek (Jn 10,10).
Merjük elengedni azt, ami a hátunk mögött van, és merjünk tejes szívvel elindulni arra, amerre az Isten vinni akar bennünket! Ámen!