Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt (9. vers)
Jó, hogy újra itt lehetünk, együtt lehetünk. Jó, hogy Isten kegyelméből megmaradt és működik a csoport a hátunk mögött lévő nehéz időszak ellenére is. Legyünk hálásak ezért!
Hiába voltak zárva a templomok, az élő Isten ott volt mindannyiunkkal külön, külön az otthonainkban.
Ugyanezt érezhette Pál apostol is, amikor a thesszalonikai gyülekezetre gondolt, akik kevesen voltak egy ellenséges közegben. Minden a gyülekezet megmaradása ellen szólt, de Isten Lelke munkálkodott, a gyülekezet élt és virult, nőtt a hitben, a Krisztus ismeretében. Ezért ad hálát Pál, és nem önmagáért. Nem helyektől, emberektől, körülményektől függünk; a Krisztushoz való ragaszkodás tart meg mindig, mindenhol, minden körülmények között.
Hálaadásunk alapja, hogy Isten velünk volt, velünk van és velünk lesz végig. Ezzel a reménységgel imádkozzunk egymásért mindig! Ámen!