Zákeus kicsi, alacsony ember volt, emiatt nem láthatta a tömegtől az arra haladó Jézust, de megoldotta ezt a problémát; felmászott egy útmenti fára, hogy láthassa Őt.
A Bibliából azt is tudhatjuk erről az emberről, hogy jó anyagi körülmények között élt. Bőségesen el volt látva anyagi javakkal, mint fővámszedő. Gazdagsága abból adódott, hogy megkárosított másokat. Emiatt és azért, mert azt gondolták róla, hogy eladta a lelkét a rómaiaknak, megvetették őt a jerikóiak. Így Zákeus helyzete igen nehéz volt.
Minden ember visz egy csomagot magával, amiben sok minden van. Van benne egy csomó jó dolog, amiért hálásak vagyunk, talán még büszkék is vagyunk rá, de vannak olyanok is, amikre egyáltalán nem vagyunk büszkék, szeretnénk, ha nem lenne ott, inkább kikerülne belőle, de nem tudunk tőlük megszabadulni, visszük tovább.
Zákeus életében alapvető, gyökeres, egész hátralévő életére szóló változást hozott a Jézussal való találkozás. Ezt eredményezte az, hogy ő egyszer találkozott személyesen Jézus Krisztussal, az Isten Fiával, Aki testben járt itt közöttünk.
Ő nem tudta ezt akkor, csak később értette meg, hogy valójában Jézus vonzotta őt. Ő azért akarta látni Jézust, mert Jézus már hamarabb akarta látni őt. Jézus vonzotta magához ezt a megvetett, vegyes életet élő embert.
János evangéliumában azt mondja Jézus: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya” (Jn 6,44). Isten szeretete von bennünket magához közelebb Jézus Krisztuson keresztül. A Jézussal való találkozás mindenki életében változást hoz.
Zákeus akarta ugyan látni Jézust, de csak messziről. Jézus viszont a nevén szólította és magához hívta őt. Ez már csak azért is megdöbbentő, mert a Zákeus név tisztát jelent, ezek szerint Jézus tisztának szólította őt.
Jézus odalép hozzánk egyen-egyenként ott, ahol tartunk az életünkben, ott megszólít bennünket, és onnan tovább vezet. Tudja, hogy milyenek vagyunk, mégis kapcsolódni akar hozzánk. Ez az Ő kegyelme.
Jézus bejelenti Zákeusnak, hogy bemegy a házába, és Zákeus nem tiltakozik a váratlan látogatás ellen.
Általában nem szeretjük a váratlan vendégeket, de ha Jézus szól hozzánk, ha Ő mondja, hogy ma este szeretne betérni hozzánk, akkor ne tiltakozzunk, hívjuk be Őt örömmel! Nem kell gyorsan rendet raknunk, Jézus vállalta azt, hogy rendet tesz.
Zákeus Jézus hangjában nem az ítéletet hallotta, hanem az elfogadást, a kegyelmet. A kegyelem, az valami olyan Istentől jövő jó, amit mi nem érdemlünk meg, nem vagyunk rá méltóak. Ezt a kegyelmet kapta meg Zákeus is, sőt az egész házanépe is. Csak meg kellett nyitnia a háza, a szíve ajtaját.
Senki más nem tudja megnyitni a szívünket, csak mi tudjuk megnyitni az érkező Jézus előtt. Ahhoz, hogy a mi életünkben, sőt minden ember életében megtörténjen az a csoda, ami Zákeus életében megtörtént, bűnrendezésre van szükség. Nekünk is meg kell tennünk a magunk részét.
- Fel kell ismernünk és el kell ismernünk, hogy Isten nélkül élő, bűnös emberek vagyunk.
- Meg kell vallanunk Istennek, hogy bűnösök vagyunk és szükségünk van Rá.
- Le kell tennünk a bűneinket, és ott kell hagyni a keresztnél. Amikor Isten kegyelme megragad, akkor lesz is hozzá erőnk.
Abból látjuk, hogy Zákeus életében mindez végbement, hogy a beszélgetés végén Zákeus azt mondja; ha bárkitől bármit elvettem, annak a négyszeresét adom vissza. A törvény csak a háromszorosát írta elő.
Honnan ez a készség? Mitől lett ilyen Zákeus? Mi munkálta ezt ki az életében? Az, hogy átélte azt, hogy Isten neki megbocsátott, elvette az ő bűneit. Innentől már hálából tette mindazt, amit tett. Isten őt megragadta, megszabadította, új életet adott neki, ebből valamit vissza akar adni azoknak, akikkel rosszul bánt. Isten kegyelméből Zákeus tényleg tiszta lett, mert Isten megtisztította őt.
Járt-e már a te házadban Jézus? Amelyikünk életében járt, tudjuk, hogy Ő az, aki a nagytakarítást elvégzi. Ő az, aki helyreteszi mindazt, amit mi soha nem tudtunk, bármennyire akartuk is a saját életünkben, a kapcsolatainkban, az Istennel való kapcsolatunkban. Kész belépni mindannyiunk életébe külön-külön, egyenként.
Jézus földrejövetelének célját fogalmazza meg a 10. vers: Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Istennek nem csak arra van hatalma, hogy Jézusban minket megkeressen, kihozzon a bűnből, a rabságból, a fogságból, hanem arra is, hogy meg is tartson ebben a szabadságban. Ha ezt halljuk, ha ezt megértjük, akkor már meg is telt a szívünk nekünk is hálaadással mindazért, amit az Isten Fia értünk tett.
Legyen mindannyiunk szívében naponkénti hálaadás mindazért, amit Isten tett, tesz és még tenni fog az életünkben, és mindezért legyen Övé a dicsőség! Ámen!