Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. (4Móz 24,17)
Ezt az igeverset Bálám mondta akkor, amikor átkot kellett volna mondania és Isten áldást szólt általa. Ez egy előretekintő, általános prófécia, és mégis nagyon speciális. Isten akaratát hozza nyilvánosságra.
2500 évvel Jézus születése előtt beszél Jézusról. Ez a második Jézusról szóló prófécia a Bibliában. Bálám nem is Izráelből való ember, mégis teljesen tisztán, világosan látja Isten akaratát.
Egy csillag megjelenése nagyon sokszor kiszámítható. A betlehemi csillag megjelenésére nincs tudományos magyarázat. Isten még a kiszámítható dolgok között is tud teljesen váratlant tenni. Ez is bizonyítja, hogy Isten az egész Univerzum Ura, nem csak a mi bolygónké.
Az ókori népeknél egy új csillag megjelenése nagyon komoly jelzés volt arra, hogy valami nagyon fontos dolog fog történni.
A világegyetem legfontosabb dolga történt karácsonykor, amikor Isten úgy döntött, hogy testté lesz, de nem úgy, mint az ókori görögök istenei.
A mi Istenünk nem úgy jelent meg, mint akinek hatalma van, hanem megszületett úgy, mint akinek gondoskodásra van szüksége. Már a születése pillanatában sem volt számára hely, ez élete végéig elkísérte, mert nem ebben a világban volt az otthona.
A csillag, ha megjelenik, mindig egy támpont. Az ókori hajósok, a sivatagi utazók a csillagok alapján tájékozódtak. A legtöbb tragédia akkor történt, mikor nem látták a csillagokat, mert elveszítették a tájékozódási pontot, nem tudták, hogy merre tartanak.
Jézus tájékozódási pont az életünkben. Amikor Isten igéje megszólal, az mindig jelzés arra, hogy merre menjünk.
Hisszük, tudjuk, valljuk, hogy Jézus a Messiás. Zsidó testvéreink is hiszik, hogy jön egy Messiás kivont karddal, lekaszabolja a gonoszt és felemeli Isten népét. Mi olyannak gondoljuk (ismerjük?), aki mindent eltűr a másik embertől a szeretet nevében, és eljutunk odáig, hogy „Istennek az a dolga, hogy megbocsásson”.
Mi Jézusnak az egyik arcát ismertük meg, amikor eljött ebbe a világba.Amikor csillag támadt Jákóbból, megjelent Jézus, mint aki megmutatja az utat, merre lehet kijutni a bajból, merre lehet elhagyni a bűneinket, merre lehet szabadulást találni.
Jézus kereszthalálakor Isten kiterjesztette a szárnyait, magára vette a bűn következményeit, hogy Ő haljon bele, ne nekünk kelljen. Aki nem jön ezek alá a szárnyak alá, az nem fog részesülni ebben a kegyelemben.
Istennek nem az a dolga, hogy megbocsásson. Isten, tekintettel Jézus áldozatára, megbocsát, de csak azért.
Mi történik, ha nem? Azt mondja az Írás, hogy amikor a Messiás majd visszajön, szétválasztja az embereket kétfelé, egyik oldalra kerülnek, akik mennek a pokolba, másik oldalra, akik mennek a mennybe.Egyetlen egy kérdés lesz csak; velem voltál vagy nem (nevemben dolgoztál vagy ellenem)?
Istennek ugyan az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön, de azt is megmondta, hogy ennek a világnak egyszer vége lesz. Nem tudjuk, hogy mikor. Ezért mondja Jézus, hogy legyünk készen, figyeljük a jeleket, mert amelyik órában senki nem számít rá, akkor fog eljönni.
Jézusban ugyanazt a személyt ismerhetjük meg két minőségben. Egyrészről Ő az Isten Báránya, aki egyszer és mindenkorra elveszi a világ bűneit (az enyémeket is), másrészről, aki nem hajlandó komolyan venni ezt, hanem az Isten hívását visszautasítja, az előtt bezárja a mennybe vezető ajtót.
Itt és most még választhatunk, de az Írás egyértelműen kijelenti: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” (Zsid 3, 7-8).
Lesz ítélet, lesz számonkérés, de azokat, akik már Isten védőszárnyai alatt vannak, ez már nem érinti – fejeződik be a prófécia
A próféciák beteljesedése és az áldások kiteljesedése Jézus Krisztusban történik.
Aki megtapasztalja azt, hogy Jézus Krisztus megszabadította, rájön, hogy élete fő problémája az volt, hogy Isten nélkül élt.
Onnantól kezdve, hogy Isten betölti az életem, az összes problémám már nem csak az enyém, mert az élő Isten a tenyerén hordoz.