Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! (1Kir 19,16b)
Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt.(1Kir 19,19-21)
Nagyon fontos az ott és akkor ahhoz, hogy megértsük, mit mond nekünk Isten igéje itt és most.
Kb. időszámítás előtt 850-ben járunk. Izráel két részre szakadt. Az északi országrészt hívták Izráelnek, a déli országrészt Júdeának. Elizeus az északi országrészben élt. Ebben az időben Áháb volt Izráel királya.
Áháb azt tette, ami nem Isten szerint való. Politikai megfontolásból elvette a föníciai király lányát; Jezabelt, aki hozta magával a bálványait is. Az általa, Baál tiszteletére felállított oltárt rombolja le Illés, amikor tüzet kér az égből, utána pedig levág négyszáz Baál papot.
Ezután szólítja meg Isten Illést a Hóreben és küldi Elizeushoz, hogy őt kenje fel maga helyett prófétává. Itt kezdődik Elizeus elhívása.
Minden elhívás Isten döntésével kezdődik.A mi elhívásunk is így kezdődött és nem úgy, hogy mi jöttünk rá, mennyire szükségünk van Istenre, nem úgy, hogy valaki megsúgta; el lehet menni Dömösre, van szabadulás, nem a születésünkkor kezdődött, hanem Isten döntött felőlünk.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket – mondja Jézus (Jn 15,16). Az Istennel való kapcsolatunk Tőle indul. Épp ezért az, hogy kinek milyen az Istennel való kapcsolata, nem biztos, hogy számonkérhető. Az viszont igen, hogy mit teszek ennek a kapcsolatnak a meglétéért, illetve fejlődéséért.
Elizeus elhívásánál meg sem jelenik Isten. Illést küldi, őt használja eszközül, Illés pedig megy és teszi, amit Isten mondott neki. Isten néha úgy munkálkodik, hogy embereket használ fel, Ő maga nem is látszik.
Elizeus pontosan tudta, mit jelent, hogy megjelenik Illés és rádobja a palástját; elhívást arra, hogy ő is Isten eszköze legyen. Amikor hallgatod Isten igéjét, amikor megszólít, akkor pontosan erre hív el.
Minden hívő ember eszköz lehet Isten kezében, hiszen a próféta attól próféta, hogy kapcsolat a nép és az élő Isten között. Elmondja Isten akaratát, ki meri jelenteni azt, hogy így szól az Úr.
Minden Isten által megszólított hívő ember prófétai szolgálatot kapott Istentől, mert így vagy úgy, arról kell beszélnie, hogy mit akar Isten.
Van, amikor bizonyságtétellel van, amikor szavakkal van, amikor szembesíteni kell a másik embert azzal, hogy talán ezt nem így kellene, mert ha így folytatja, bele fog halni.
Van, amikor elég, hogy csendben végzem a munkámat, ahogy Isten akarja, ott vagyok, ahová Ő rendelt.
Néha elég annyi, hogy lehajolok a másik emberhez. Nem leereszkedem, lehajolok!
Te kinek a kezében vagy eszköz? Vagy Isten kezében vagy eszköz vagy az ördögében. Más lehetőség nincs!
Erről beszél Illés a népnek; Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baál, akkor őt kövessétek! (1Kir 18,21) Döntsétek el! Erre hív Illés most is, itt is, amikor megszólítja Elizeust is. Téged is megszólít: Döntsd el!
Ez a szolgálat, amire Elizeust elhívta Isten, nem úgy működött, hogy Elizeus jelentkezett rá, nem is választották meg demokratikusan, egyszerűen Isten eldöntötte és kész.
Amikor Isten eldöntötte, hogy mit akar velünk, akkor nekünk két lehetőségünk van; mondhatunk igent vagy mondhatunk nemet. Isten elhívása nem mindig a lehető legkényelmesebb (gondolj Mózesre, Péterre, Jónásra). Néha olyan feladatokat kapunk, amikre képteleneknek érezzük magunkat.
Istent nem érdekli, hogy alkalmas vagy-e vagy nem, mert nem te teszed magad alkalmassá, hanem Ő fog azzá tenni.
Elizeus egy nagyon módos ember volt, de Isten elhívására gondolkodás nélkül felégetve és hátrahagyva mindent követi Illést, engedelmeskedik Istennek.
Isten elhívása mindig így működik: valamit el kell engedni ahhoz, hogy megkapd, amit Ő ajánlani akar. Mindenkinek azt kell elengednie, ami éppen megköti (pohár, társfüggőség, TV-nézés, utazás stb.) abban, hogy bármire alkalmas legyen.Mi az, ami téged most megkötöz, elválaszt Istentől? Ő azt kéri, add oda Neki.
Hagyd el a komfortzónádat, mert abban nem tudsz fejlődni! Az nem Isten világa. Elizeust a szülei sem tartották vissza. Mi hogyan gondolkodunk erről? Mire neveljük a családtagjainkat? Hogy állunk a környezetünkhöz? Szeretnénk-e, hogy valóban Istenéi legyenek vagy megelégszünk egy vallásos mázzal?
Mire hív el minket igazából Isten? Dávidot pásztorként hívta el királlyá, Mózes pusztai vándorból (nem mellesleg gyilkosból) lett a nép vezetője, Péter halászból lett tanítvány, Elizeus pedig gazdag földtulajdonosból földönfutó lett Illés mellett.
Elizeus hagyta, hogy Isten használja, akár még arra is, hogy Illés kezét mossa, és Isten nem csak az ő életét áldotta meg, hanem a körülötte lévőkét is. Isten azért az emberért, akit Ő elhívott megáldja a teljes környezetét. Igaz ez rád és rám is.
Maradjunk meg Isten elhívása mellett, hirdessük az örömhírt, és ha elvétettük volna az irányt, akkor van lehetőség visszatérni. Ámen!