Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.
A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.
(Lukács 24,16-24)
A meghívás üzenete: várunk téged, számítunk rád, helyed van közöttünk. Így vár ránk Isten országa.
Isten teremtett világában minden mi értünk történik. Isten nem korlátoz. Engedi, hogy szabadon éljük az életünket minden következményével együtt.
A mai ember egyedül akar a középpontban lenni, mindent a saját elképzelése szerint akar alakítani, mindenről maga akar dönteni. Ugyanakkor kétségek is gyötrik, hogy tényleg helyesen döntött-e. Valószínűleg ez a kétség dolgozott a meghívottakban is, amikor fontosabbnak tartották újra megnézni a most vásárolt földet, azonnal kipróbálni az ökröket, stb., mint elfogadni a meghívást.
A döntéseinkben való bizonytalanság szorongást okoz. Isten biztos pontnak küldte közénk Jézust.
Kapcsolódó gondolat: „Annak lesz jövője - azt mondja a Szentírás -, aki az életét Krisztusra alapozza, akinek az alapja Jézus Krisztus, és így hoz döntéseket.” (Pasarét, 2005. január 23. vasárnap Varga Róbert)